vasárnap, február 18, 2018

Nehéz döntések sora...

Kedves olvasóim!

Tudom, megint eltűntem elég hosszú időre, az okaim megvoltak rá, sajnos sok rossz hírrel érkeztem hozzátok. De amíg a remény meg van bennünk, én hiszem, hogy semmi rossz nem történhet. Nem is szaporítom tovább a szót, belevágok a történésekbe. 

November elsején elmentünk Mujuba, hogy elmondjuk párom édesanyjának is a jó híreket, miszerint mi szeretnénk január közepén összeházasodni. Boldogan készülődtünk az útra, úgy éreztem, semmi rossz nem várhat rám...és ekkorát szerintem még életemben nem tévedtem. Leültünk anyukával és el is mondtuk neki, mire ő (itt hatalmas sokkot kaptam) elkezdett csapkodni, meg ordibálni velünk, hogy csináljatok, amit akartok (맘대로 해) én meg annyira hamar kerültem a boldog kis világomból a pokol legmélyebb bugyraiba, hogy felálltam és közöltem párommal, hogy a drága anyukádnak csupán annyi lett volna a dolga, hogy ha nem is örül, de legalább elfogadja, amit mi szeretnénk és, hogy én többet nem jövök le ide, soha. Felmentem az emeletre, a legdurvább, hogy utánam jött párom és kért, hogy menjek le, mert nagyon bunkón viselkedtem az anyukájával...ÉN??? Ugyan mivel. Szerintem az én reakcióm teljesen érthető volt azok után, ahogy ő beszélt velünk. De mivel szeretem a páromat, így lementem és itt jött a másik sokk. Mintha mi sem történt volna, üljünk le enni. Na, gondolhatjátok, nekem egy falat sem ment volna le a torkomon, nem is ment, hiába próbálkoztam. Megettem olyan három szem rizst és ennyi volt. Majd összeszedtük magunkat és elindultunk vissza Songtanba. Útközben nem is igazán beszélgettünk, én bevallom őszintén, sírtam mint a záporeső, mert nem értettem, ugyan mit rontottam el megint, amivel ezt a reakciót váltottam ki az anyukájából. Megkérdeztem végül Mingyu-t, hogy akkor most mi lesz? Elhalasztjuk az esküvőt? A válasza...igen. És mondom akkor mikor tartjuk, hiszen pénzem és munkám nem volt, a vízumom is le fog járni február elején. Hogyan maradjak így itt? Azt mondta, addig nem házasodunk össze, míg az anyja bele nem egyezik, mert "Ő az anyám!" (na, ez az a mondat, amitől azóta falra mászok!!!).
Itt még jobban elkeseredtem, hiszen még ő is az anyját választja, mellé állt én meg olyan egyedül voltam, mint a kisujjam. Nem bírtam ránézni, nem tudtam beszélni vele és úgy éreztem, millió és millió fényévnyire került tőlem egy pillanat alatt és már nem érhetem őt el. Nem tudtam vele maradni, így másnap felhívtam az egyik legkedvesebb barátnőmet, aki szerencsére éppen Koreában volt, és elmondtam, mi történt. Kérdések nélkül csak annyit mondott, gyere át hozzám pár napra, ne maradj ott. És én is erre vágytam, akkor úgy éreztem, Mingyu egy vadidegen, és nem tudtam mellette maradni. Elmondtam neki, hogy elmegyek, egyből kérdésekkel bombázott. Hova megyek, milyen hosszú időre...én elmondtam, hova megyek és, hogy nem tudom, mikor jövök vissza. Írtam neki egy levelet is, 

Sajnálom, hogy eljöttem. Időre van szükségem.Nem tudok a közeledben lenni. Még az is fájdalommal tölt el, ha rád nézek. Úgy érzem az álmom rémálommá változott és te itt hagytál engem egyedül. Már semmiben sem vagyok biztos. Mélyen legbelül összetörtem és megfagytam.  Ezért vettem le a gyűrűt is. Most nem akarom, hogy rajtam legyen. Talán soha többé. És a legrosszabb, hogy azt sem tudod, mit tettél és mivel bántottál meg ennyire. El kell gondolkodnom, és mikor készen állok, visszajövök.  
Bevallom, kicsit ijesztő mindent feltárni nektek, de azt szeretném, hogy tudjátok, hogy nálunk sem mindig minden boldog és nagyszerű. 
Szóval három napot töltöttem barátnőmnél, bár ha az érzéseimen múlik, már másnap visszamentem volna, annyira hiányzott a kicsi majmom, de nem tehettem. Ha megteszem, sosem fogja fel, hogy mennyire megbántott. Ekkor ültünk le visszatértem után és megbeszéltük, bármi is lesz, akár anyuka elfogadja, akár nem, áprilisban összeházasodunk. De persze, minden alkalommal, mikor hazament, nyaggatott engem is, hogy nem e megyek vele, de én bevallom képtelen voltam erre. Édesanyám is elég rossz helyzetben volt akkoriban, de ő mégis képes volt örülni a boldogságomnak. Sőt, ő bátorított a legjobban mindig is, holott az egy szem lánya vagyok és Mingyu-ért a világ másik felére költöztem, de anyukámnak soha egy rossz szava sem volt emiatt. Munkát nem találtam a továbbiakban, vagy nagyon messze volt, vagy nem kellettem nekik, mert külföldi vagyok, így a pénzem szépen elfogyott november közepére és rá voltam szorulva arra, hogy Mingyu fizessen mindent. Elég kényelmetlen érzés volt, sosem szerettem, ha "eltartanak". Úgy tűnt, minden visszatért a régi kerékvágásba, de egy héttel karácsony előtt kiderült, ez sajnos nem így van. Hatalmasat veszekedtünk, sosem veszekedtünk így korábban. Mondott nagyon csúnya dolgokat is nekem, bár így utólag meg tudom érteni azt a feszültséget, amit érzett akkor. A vége az lett, hogy akkor menjünk le még egyszer Mujuba, beszéljünk az anyukájával. Le is mentünk, és derültek ki dolgok, ami miatt aztán haragudtam Mingyu-ra. Ugyanis a fő ludas a sztoriban ő volt. Kiderült, hogy mikor én odaköltöztem, ő nem merte elmondani az anyukájának, hogy én miatta oda költözök és, hogy köztünk ez a dolog komolya, ezért azt hazudta, hogy csak pár hónapra jövök Koreába. Ehhez képest egyből összeköltöztünk, aztán el sem vitt engem bemutatni...ez lett volna az első, amit meg kellett volna tennünk. Szóval szépen mindent megbeszéltünk az anyukájával, Mingyu volt a fordító, és azóta szerencsére minden rendeződött. Viszont az anyagi dolgok miatt komoly döntést hoztunk. Próbálkozhattam volna keményebben is, hogy munkát találjak, de őszintén megmondva, már nem akartam. Nem akartam ott maradni és halálra dolgozni magamat azért, hogy Mingyu mellett alhassak, mert másra úgy sem jutott volna időm. Így december 25.-én reggel elhagytuk együtt az otthonunkat, és elindultunk Németországba, édesanyámékhoz. Tizenegy napot töltöttünk itt el, és végül csupán ő tért vissza Koreába. A szívem szakadt meg emiatt, hogy a következő másfél évben alig látom majd, de anyagi szempontból sokkal jobb ez így. Itt Németországban egy gyárban (egy kis családi vállalkozás) dolgoztam Korea előtt. Szó nélkül egyből vissza is vettek, plusz találtam egy mellékállást is és így a koreai fizetésem dupláját keresem. Van mindenre pénzem, és Mingyu-val is beterveztük már most az egész évet, hogy ki-mikor megy-jön Koreába/Németországba. Már 6 hete nem láttam őt, és borzasztó nehéz, de hálás vagyok, hogy ennyit dolgozom (heti kb 50 óra) mert így nincs annyi időm gondolkodni. Amikor csak tudunk, beszélünk, videókat küldünk egymásnak és képeket. És hiszem, hogy a szerelmünk nem fog megtörni egy ilyen akadályon. Már csak 5 hét és 5 nap és végre itt lesz, bár csak 5 napra aztán én megyek májusban 10 napra hozzá. Aztán augusztusban megint én megyek egy hétre, októberben pedig ő jön hozzám. Az esküvőt tervezgetjük és támadt egy remek ötletem is a menyasszonyi ruhámat tekintve is (hanbok). Viszont jó hírem is van, ennek hála, hogy itt lehetek, újra fordítani fogok, a fordítós blogomba is írok majd erről bejegyzést, ugyanis Mingyu anyukája ajánlott egy jó filmet és már be is terveztem fordításra, mert nagyon megtetszett. Több bejegyzésem is lesz még itt, arról a rengeteg élményről Koreában, amiről még nem írtam, mert van még bőven. :)

Most búcsúzom tőletek egy kis időre, remélem mindegyikőtök jól van! Szép napot Nektek!

33 megjegyzés:

  1. Hű! Mennyi fordulat! Pont, mint egy sorozatban. :) Sajnálom, hogy ilyen nehézségeken kell/kellett átmenned/átmennetek, de örülök, hogy úgy-ahogy megoldódtak a dolgok. Kitartást a következő másfél évhez!!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos,mint tudjuk az élet nem mindig habos torta...de kitartunk :)
      Köszönöm, hogy még most is velem/velünk tartasz :)

      Törlés
  2. Ahogy Hajni is írta ,mint egy sorozatban. Nehéz lesz a következő időszak, de a döntésed helyes!Ez volt a mélypont, innen már csak felfele vezet út!Kitartást a következő időkhöz!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Zsike. A szavaid megmelengették a szívemet♡

      Törlés
  3. Kedves HaNeul!
    Örömmel olvastam újra a bejegyzésedet...sajnos nem a legjobbak a dolgok. Kívánom, hogy rendeződjenek a dolgaid, igaz nem lesz könnyű a távollét, de talán a kapcsolatnak jót fog tenni. Amennyiben kitartatok egymás mellett akkor ez jó próbatétel lesz és megerősít. Kívánom így legyen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ququcs! Igen, nem lesz egyszerű, ezzel mi is tisztában voltunk/vagyunk...de mindketten mindent megteszünk, hogy megmaradjon a különleges szerelmünk :)

      Törlés
  4. Menekülj, kislány.. a csávó hazudott. ez itt a lényeg, nem a mama, aki úgyis bepuhul egy idő után

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ezek szerint férfiak is olvassák a blogomat, de őszintén szólva a hozzászólás kicsot bunkóra sikerült...kislány? Talán ismerjük egymást? Egyébként meg ki nem hazudott még soha semmiben a párjának...kezelet fel. Ha csupán ennyi miatt feladnánk egy kapcsolatot, az elég szomorú lenne :)

      Törlés
    2. Tisztelt Hölgy.
      Úgy emlékszem, nem csajt írtam; egyéb, lealázó szófordulattal sem éltem.
      Egyébiránt utaltam vmi olyasmire, amire ez a sok, történetedet szórakoztató doramaként felfogó hölgy nem mert,
      mert félnek, hogy kihúzza nálad a gyufát. és akkor nem lesznek pacsipajtások.
      Pedig egy Koreával ily szoros kapcsolatban lévő emberrel nem árt, ugye, jóban lenni...
      Nekem erre nincs szükségem.

      Elnézést, ha bunkónak találtad egyszerű szókimondásomat.

      A hölgyekkel ellentétben képmutató sem vagyok és rózsaszín ködben sem látom saját faj- és hímtársaimat.

      Én még soha nem hazudtam annak, akit szerelemmel szerettem.
      Nem is fogok. akkor sem, ha igényli :-)
      Nyilván, az ember magából és az igényeiből indul ki, ahhoz igazítja elvárásait is.

      De mindenkinek máshol rezeg be a léc, természetesen :-)



      Törlés
    3. Nem tudom, hol olvastad, hogy csajt írtam, nekem szimplán a "kislány" megszólítás ismeretlenül enyhén degrodálónak érződik. Egyébként nem hiszem, hogy ki lehetne húzni nálam a gyufát csupán mert más a véleményük...azt hiszem a kapcsolatomat bármennyit is írok le belőle mégis én élem át, jobban álátom, mint bárki más aki a blogomat olvassa...ha netán mégis ők látnát jól és más véleményen lennének, nem harapom le érte a fejüket. Minden ember más és más, valamint más a tűréshatárunk. Én elég sok párkapcsolaton vagyok túl, úgy érzem, sokkal toleránsabb vagyok, mint te.
      A "szókimondásodról" pedig annyit, hogy azt is lehet normálisan közölni, illetve újfemt feljön a legnagyobb probléma...hogyan ítélhetaz meg valakit (akár a páromat, akár engem) mikor nem is ismersz minket? Egy tette miatt el lehet valakit ítélni egy életre? Ha Te ezt így látod akkor úgy érzem elég magányos ember lehetsz..hiszen emberek vagyunk és mindannyian hibázunk. :)

      "Nyilván, az ember magából és az igényeiből indul ki, ahhoz igazítja elvárásait is."

      Erre a megnyilvánulásodra inkább már nem is reagálok ;)
      Szép napot neked :)

      Törlés
    4. Hogy én magányos vagyok vagy sem, azt nem tudom.
      Elég jól érzem magamat a bőrömben. Ennyit tudok.
      Vannak, akik szeretnek és vannak, akiket szeretek. Olyan is van, hogy találkoznak a szándékok és az igények :-)

      A magányt, azt távozás után méri le az Atyaúristen abból, mennyit adtunk úgy, hogy közben nem vártunk el semmit :-)
      Elméláztam azon, vajon miért vetetted fel ilyen csapkodósan a témát. Ilyen hirtelen.
      Valójában nem adtam rá okot.
      Arról nem tehetek, hogy az vagy.
      Azt csapd pofán, akinek a segítségével jelen helyzetbe kerültél.

      mert már eleve 62 -es bokszkesztyűvel jöttél felém.
      hol itt a tolerancia?
      mindegy, nem igénylem :-)

      vagy engem ütsz, mert a másikat nem tudod? :-)
      A pszichológia ezt vetítésnek keresztelte.

      A válaszod agresszivitása pont az ellenkezőjét mutatja, mint amit mondasz: ha te toleránsabb lennél, mint én, akkor nem használnál olyan szavakat, melyekből süt az indokolatlan harag.
      Itt téged senki nem ítélt meg. Te voltál az, akiben megszólalt a vészcsengő, hogy azonnal és kihegyezve védekezned kell. Olyasmi ellen, amit akkor még ki sem mondtam.
      Úgy vélem, egyik üzenetemben sem használtam abnormális :-) vagy tiszteletlen szavakat.
      A véleményemet írtam le. Értelmes, összetett mondatok segítségével.
      Elég normálisan írok, kkcsí.

      Kellemesen elgondolkodtató az is, miért haragszol rám ennyire?
      Mert nem úgy gondolkodom, ahogyan az írásodon keresztül szuggerálnád az olvasókba?

      Ha kirakod a magánéletedet ilyen részletességgel az ablakba, számíts arra, hogy előbb -utóbb beérkeznek olyanok, akik másképpen látják a világot.
      Nem fogják figyelembe venni, hogy ragaszkodsz ahhoz a ködhöz, amiben már egy ideje, hatalmas erőbedobással ugyan, de ringatod magadat.

      Közlöm, tisztelt hölgy, hogy, ha egy férfi konfliktushelyzetben nem áll ki a szerelme mellett -mindegy, a világnak melyik részén-, ha félelemből és máléságból hazudik
      akkor később,
      ha biztonságban fogja magát érezni a házasság szent kötelékén belül
      -mely hatalmat ad a koreai férfinak családon belül és társadalmi tekintetben is-
      még jobban el fogja magát engedni.
      erre úgy számíthatsz, mint hogy holnap hajnalban fagyni fog Budapesten.

      Ez különösen érvényes Koreára, ahol a nő nem teljes jogú állampolgár a mindennapokban. Főleg akkor nem, ha minimum 1 férfi jelen van.
      Az a férfi, csak megjegyzem, lehet egy ötéves kissrác is.

      Csak és kizárólag a férj egyenes kiállása és védelmező, őszinte lénye tudja megteremteni egy külföldi -értsd: europid nagyrasszhoz tartozó- nőnek azt a biztonságos hátországot, melyben naponta fel tudja vértezni magát a külvilág primitív húzásai ellen. Mert abból van bőven.

      Ha ez nincs meg, mert a kedves hímfajtárs hajladozik, mint a nádszál
      -ó, neveltetés! ó mama! ó, a túrótudja mi!-
      akkor a külföldi hölgy a nagy koreai valóságban hamar családja és a társadalom áldozataként végzi.
      Rámegy idegileg, idővel pszichoszomatikus tünetek kínozhatják, a többit a képzeletedre bízom, mert úgy látom, a meséket szereted.
      Ez hát a nagy koreai valóság, illetve annak egy jelentős szelete.

      Kétségem sincs, hogy újból megsértődsz :-)
      Söpörd csak félre, amit írtam.
      lehet, hogy neked tényleg Korea kell.

      megsúgom: sokan nagyon húznának el onnan.
      főleg a nyitottabb, szabadabb gondolkodásúak. kalodában a szellem és a lóvé mindenható -ez nem való hosszú távon minden koreainak.

      Mondja ezt egy mindkét hazáját mélyen szerető honpolgár...

      Törlés
    5. Kedves Songjaehwan Attila.
      Nem tudom soraim melyik része éreztette azt veled, hogy én támadlak téged? :)
      Csupán felhívtam a figyelmedet apró dolgokra, melyek felett te elröppentél ;)
      Meghagyom Neked, hogy hidd, amit te már eldöntöttél magadban, sőt az egész pszichoanalízisedet is rólam, úgy,hogy sosem ismertél/fogsz ismerni :) Legyen ez az én ajándékom Neked. Legyen nagyon szép napod :)

      Törlés
    6. Talan kerdezzuk meg Attilat hogy miert ilyen biztos ebben. Nem hinnem hogy rosszindulatbol mondja, lehet hogy tapasztalatbol beszel. Andrea

      Törlés
    7. Köszönöm a jó szót :-)
      Természetesen nem rosszindulat vezetett. Az írtam le, amit hosszabb -rövidebb megszakításokkal ugyan, de már hosszú évek óta látok -tapasztalok.
      Ebben nem befolyásolnak sorozatok csecsén nevelkedett rózsaszínködös álmok és az a tény sem, hogy a zsibbadtszemet mostanában hulla erotikusnak tartják és az asszonyok dőlnek a kéjtől. bizonyisten fontolgatom, hogy felvarratom, olyan mindegy nekik, hogy mi van odabenn fejben vagy mellkastájékon :-))
      milyen szomorú ez. de egyben tűnődésre késztet.
      ez történik, ha népkarmák találkoznak, nem túl magas szinten..

      Ritka a két nemzet fiai -lányai közötti tiszta szeretetre és kölcsönös tiszteletre épülő szerelmi kapcsolat, ahol mindketten egymás valódi barátai is tudnak lenni.
      Ennek okai sokfélék: ide tartozik többek között az eltérő erkölcsi nézőpont vagy a szexista nevelés,
      és keményen benne a mancsa a merev kasztrendszernek is, amit a tömegesen végzett plasztikai műtétek sem tudnak kiretusálni az emberek tudatából.
      ez a kasztrendszer jelenleg tombol. nagyon sok családon belül ugyanúgy, mint a külvilágban.
      erre két kitűnő megoldás van: agyat vagy pénztárcát kell plasztikáztatni.

      esetleg külföldön kell szocializálódni/ több évet kell Koreától távol, nyugati/európai környezetben tölteni.

      A lakosság számához viszonyítva kevesen vannak olyan családok és azon belül olyan családfők, akik hosszútávon is képesek tartani azt a szintet erkölcsileg-lelkileg- és, igen!- szellemileg is, amit egy europid asszonyka joggal várhat el élete párjától, mondjuk, a saját kontinensén.

      A kardos menyecske ugyan rám vetítette frusztrációjából adódó nyugtalanságát, de attól a tények még tények maradnak.
      Én bizony egy likas obulust nem adnék egy olyan partner jelleméért, aki egyszerre hazudik rólam oda, nekem meg vissza. a nőt elhajtanám, menjen útjára.
      de itt zacskóstárs hazudik nőnek -anyjának, ami keményebb.

      És mindezt teszi akkor, amikor helyzet van,
      amikor ki kell állni,
      amikor a hímpajtás megmutathatja, hogy van vér a pucájában
      és prezentálhat némi ízelítőt arra vonatkozólag, hogy az asszonyka a későbbiekben mennyire számíthat hasonló vagy még durvább helyzetekben őkelmére.

      Fokozottabban érvényes ez a hazai viszonyokhoz kellemesen idomult ottani hyungokra, akiknek a társadalom mind makro- mind mikoroszinten kinyalja a s..ggit, mert a koreai szószájöti jelenleg mérföldekkel szexistább, mint pl. a magyar.

      Ez, az életkor előrehaladtával, főleg, ha a törvényes házasságban él, mind több és több jogot ad. Amivel ők lazán élnek is. Tisztelet a valóban létező kivételnek.
      De ez az -egyébként egyre növekvő számú csoportot képező- kivétel nem enged meg magának már a kapcsolat elején ilyen és hasonló malőrt.
      Mert férfiból van. nem csak hímből.

      Ezt kívántam jelezni, mintegy jövőre nézve megfontolandó dolgot.

      egyébként a srác szépen danol.
      egészen elandalodtam.
      komolyan.
      ;-)

      Törlés
    8. Hát azért be kell vallani Attila, hogy elég vitriolos a tollad, ez biztosan nem esik jól HaNeulnak. De értem mire gondolsz, és sajnos igazad van. HaNeul azt írtad, hogy "Felmentem az emeletre, a legdurvább, hogy utánam jött párom és kért, hogy menjek le, mert nagyon bunkón viselkedtem az anyukájával...ÉN??? Ugyan mivel." és itt van a kutya elásva. Rengeteg kompromisszumra van tőled szükség ebben a kapcsolatban. Kérdés, hogy te hosszútávon meg tudsz-e birkózni ezzel, még ha ebben az esetben nem is sikerült. Még itthon Magyarországon is képtelenség "győzni" egy olyan anyóssal szemben, akinek a véleménye szent a fia előtt. Ezt tapasztalatból mondom. Itthon az ilyen szitukra tökéletesen igaz a "megszoksz, vagy megszöksz" fordulat. Egy anyóst soha nem lehet legyőzni. Azt gondolom ez Koreában, ahol egészen más mentalitásúak az emberek, és a szülőknek sokkal nagyobb ráhatásuk van a gyerekekre, fokozottabban jelentkezik. Képes leszel hosszútávon így élni? Hogy sokszor magadra hagynak, egyedül leszel? És amikor a szerelem fakul, és jönnek a szorgos hétköznapok, fogod ezt bírni? Mértéktelen alázatra van szükséged egy ottani élethez, ahhoz hogy beilleszkedj. És ezt nem csak a társadalom várja el, hanem a leírtak szerint a párod is. Remélem hogy a rózsaszín köd gyorsan eloszlik, és helyes döntést hozol. Jó lenne, ha nem lenne igazunk, nekünk, akik másképp látjuk a dolgokat, de az eddig történtek nem erre utalnak. Nem tudhatod hogy valójában mi zajlik a színfalak mögött, hiszen korábban is megvezettek téged. Lehet hogy anyuka valójában kivárásra játszik...lehet hogy a fiú is...ne legyen igazam. Szívből kívánom hogy minden jól sikerüljön, de próbáld meg Attilát úgy olvasni, hogy nem veszed magadra a csípős szavakat, és csak a tényeket nézed. Ha úgy olvasnád el a bejegyzésed, hogy valaki más blogját olvasod, te mit gondolnál a történtekről? Szeretettel: Andrea

      Törlés
    9. milyen vitriolos. ugyan.
      Én egy nagyon kedves lény vagyok.
      egy szeretnivaló skorpió.
      engemet kenyérre lehet kenni.

      de a kést én tartom ;-)

      Egyébként Korea is Skorpió -ország.
      én csak bevezető tréninget tartottam.

      Törlés
  5. Sajnálom, hogy így alakult. Kedves Haneul a Reset c. fordításodat szeretném elkérni. Vagy esetleg élővé tennéd a feliratokat? Előre is köszönettel: Ildikó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ildikó! A hétvégén átnézem az összes feliratomat és javítom amelyik nem elérhető :)

      Törlés
  6. Azt tapasztaltam, hogy a kisebb nagyobb hazugsagok Koreaban teljesen rendben vannak. Inkabb fullentenek, hogy elkeruljek a konfliktusokat. Nagyon jo volt olvasni, hogy mennyire a megoldasra torekedtek. Ami biztos, hogy a koreai koniktuskerules es a magyar temperamentum nem igazan harmonikus, de a problemak kozt merettetik meg mindenki jelleme. A legjobbakat kivanom nektek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ebből a különbözőségünkből voltak már vitáink, de szerencsére eddig mindent meg tudtunk beszélni :) Remélem ez a jövőben is megmarad :)

      Törlés
  7. Te jó ég! Csalódtam a koreaiakban, egyrészt, hogy nekik nem gond hazudni vagy elhallgatni az igazságot és, hogy ennyire lenézik a külföldieket. Remélem minden helyrerázódik nálatok! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is sok dologban csalódtam Koreával kapcsolatban, de ezt már szerencsére elfogadtam :) És én is remélem,hogy minden rendben lesz :)

      Törlés
  8. Köszönöm én is, hogy megosztod velünk ezeket a nehézségeket amin keresztül mész. Tényleg olyan mint egy sorozat, de tudom, hogy az igazi sorozatok csak kitalált dolog, mert amiket hallok a koreai emberekről, mint ahogy te is mesélsz, csalódnom kell bennük. De ahogy olvastam, anyukája szerintem megbékél a gondolattal, hisz érthető volt ezek után a dühkitörése. Nagyon hosszú az a másfél év, de ennyi megpróbáltatás után, már semmiség lesz. Csak tarts ki még 5 hétig, de a meló segíti az időt felgyorsítani. Várom a legközelebbi bejegyzésedet. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, miután ezt megtudtam én is jobban megértettem az anyukája viselkedését...bár vannak dolgok,amiket mondott ami örökre tüskeként marad a szívemben...de ez majd idővel remélem enyhülni fog. Igen, szerencsére a sok munka mellett nincs annyi időm hülyeségeken agyalni, illetve a napok csak úgy repülnek ;)

      Törlés
  9. Kedves HaNeul!
    Köszönöm, hogy megosztod problémáidat velünk. De hidd el az idő mindent megold.
    Csak kitartás!!!! "FIGHTING"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Marcsi, köszönöm...és igen, Fighting!! :)

      Törlés
  10. Kitartás nektek! :) Szurkolok, hogy most már minden rendben menjen!

    VálaszTörlés
  11. Kedves HaNeul! Ideértem, hogy végre elolvassam ezt a regénybe illő fordulatot, csak remélni tudom, hogy a kölcsönös szerelem és szeretet idővel mindent /na jó nem lehet mindent/ segít megértetni és megoldani. Hiába, azért kétféle nemzet, különböző mentalitással, ráérzéssel, reakciókkal. Ami neki csak egy kis füllentés volt, nem mérte fel, hogy az időhúzással pont az ellenkezőjét éri el mint amit szeretne. Nem mindig lehet a férfiakat sem megérteni. Reménykedjünk, hogy ez a bukta, egy életre elég lesz neki, és ezentúl valóban őszinte lesz, mert még mindig jobb ki és átbeszélni a dolgokat, mint bizonytalanságban tartani a másikat! Csak gondoljon arra, hogy mi van, ha fordított a helyzet? Remélem ez a kis szünet, benne az új munkalehetőséggel, és a távolság gyógyírként fog hatni a kapcsolatra, és még inkább felértékelődik a felé való szerelem is. S talán anyukája is még jobban megért téged is és még jobban megszeret, ha megérti, hogy Te mit vállaltál fel ezért a szerelemért. Sok sikert, erőt és kitartást! Kata58

    VálaszTörlés
  12. Kedves HaNeul!
    Csak a legjobbakat kívánom Neked, és hogy boldog légy!
    Bea

    VálaszTörlés
  13. Szia Haneul! Az elmúlt hónapokban érdeklődve olvastam blogodat. Feltételezem hogy azért osztottad meg velünk életed részleteit, mert kíváncsi vagy a véleményünkre, bár egy kicsit meginogtam amikor odáig jutottam, nem ítélheti meg a helyzetet a téged olvasók közül senki, hiszen nem ismerünk téged és a fiút. Egyik válaszodban viszont azt írod, nem veszed a fejét annak, aki a tiédtől különböző véleményt formál. Remélem a fejem továbbra is a helyén marad. :)
    A történet igen szomorú fordulatot vett, erre nem számítottunk. Vagy talán sejteni lehetett, ismerve a koreai srácok mentalitását? Nem tudom. Vannak jellemes és gyenge jellemű emberek, vagy ha úgy jobban tetszik, vannak akik kiállnak egymásért, és vannak, akik nem. Neked most az utóbbiból juttatott az élet egy fájdalmas leckét.
    Egyetértek az egyik kommentelővel, szerintem a legjobb amit tehetsz, ha elfelejted azt, aki nyugodt lélekkel hazudott neked. Hiszen egy közös életben sok olyan nehéz pillanat van, amit csak úgy lehet túlélni, ha a társ valóban társ, azaz számítani lehet rá. Egy anyós szeretetét el lehet nyerni, de ha a fiú nem áll melletted, akkor vagy nem szeret igazán, vagy gyenge. Bármelyik is, egy ilyen emberrel ingoványos talajra építkezel.
    Az ember időnként nem lát tisztán ha benne van valaminek a közepében. Ilyenkor egy kívülálló sokszor bizony jobban ítéli meg a helyzetet. Érdemes ezeket a véleményeket megfontolni és haragodat a téged cserbenhagyóra, nem pedig a segíteni szándékozókra zúdítani. A csalódást a koreai fiú okozta, ne felejtsd el! A srác az első megmérettetéskor könnyűnek találtatott, és úgy veszem észre, ezt te is látod. A döntést természetesen neked kell meghozni.
    Van aki megemlíti koreai szokásként a konfliktus elkerülésére alkalmazott hazudozást. Elképzelhető hogy a sokszor és jogosan kárhoztatott konfuciánus filozófia a hazugságot nemzeti sporttá alakította, de ez akkor is elfogadhatatlan, és nyilván ott sem általános. Ugyanakkor ez nem ment fel senkit. Az ilyen általánosítás csak elkeni az elkövetett hibát és elhiteti a hinni akaróval hogy oda se neki, ezt mindenki így csinálja. Hát nem! Szerintem akinek van egy csöpp esze, önvédelme és leginkább igénye egy őszinte, szeretetteljes és tartós kapcsolatra, az nem választ társul egy társa mellett kiállni nem hajlandó embert.
    A koreai srácok szívesen elszórakoznak a nyugati lányokkal - nekik ez izgató egzotikum - aztán anyuka szófogadó fiaként elvesznek egy koreai lányt. Amennyiben a sumákolás a koreaiak nagy része számára elfogadható, a srácok döntésén nem is lehet csodálkozni, hiszen egy közülük való lány ezt és még sok más, helyi szokást is ismerősként üdvözöl, nem úgy mint egy nyugati. Illetve, mint a te példád mutatja, azért errefelé is vannak elnéző lányok, csupán az a kérdés, hogy ez a kezdeti elfogadás megőrizhető-e évtizedekre.
    Kíváncsian várom a fejleményeket. Azt kívánom, hogy öt-tíz év múlva a hozzászólásainkat olvasva azt mondhasd: szerencsére nem volt igazuk. :) Hana78

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "A koreai srácok szívesen elszórakoznak a nyugati lányokkal - nekik ez izgató egzotikum - aztán anyuka szófogadó fiaként elvesznek egy koreai lányt." igen, ez valóban így van.:( Azok az ázsiaiak képesek más mentalitásra, akik külföldön, Európában, vagy Amerikában szocializálódtak. Kevés van. Andrea

      Törlés
    2. Azért ez visszafelé is igaz ám. Nem minden esetben ugyan, mert léteznek tisztességes nők, akik tényleg szeretettel fordulnak a kiszemelt partner felé
      de azért asszonyok
      megjegyezném, hogy az európai nők nagyon el tudják ám engedni magukat egy olyan ferdeszemű társaságában, aki bejön nekik.
      nagyon.

      Nekem az a benyomásom, hogy ilyenkor mintegy demonstrálnak is a viselkedésükkel, hogy ők mijjen cool -ak, meg felszabadultak, lazák és érdekesek, no meg izgatóak.
      És van szexturizmus ám itt Európában is, nem kell azért a Sárga -tengerig rohanni, hogy egy szekshi keleti csávót begyűjtsenek.
      Azt meg lehet mutogatni, meg ugye, az ágyban is izgi.
      csincsá, behányok, de ez van.

      Úgyhogy nem minden fejérnép hótiszta az ügyben.
      Koreai farkas
      -gondolom, a kínaiak is; japánokról nem nyilatkozom, mert ott mostanában kezd kimenni a divatból a fajfenntartás-
      csak azt a szendeséget tiszteli, aki nem csúszik szét az első napon
      avagy nem dobja magát hanyatt az első héten.
      Ugyanis az ilyesmit általában kalandból teszi a szívósabb nem
      és a legritkább esetben szerelemből vagy szeretetből/?/. haha.

      Úgyhogy az európaiak is szórakoznának rendesen a keletiekkel. van, aki belemegy, van, aki nem.
      De az, hogy az europid nő remek skalp, annak a hátterében nagyrészt az áll, hogy egy markánsabb részük szabadosabban viselkedik, mint a keleti társnők.
      ani. inkább ügyetlenebbül. :-))

      Törlés