kedd, szeptember 05, 2017

Véleményem, gondolataim és érzéseim Koreával kapcsolatban



Mióta megérkeztem Koreába és első kézből tapasztalom meg, milyen is ez az ország és milyenek az emberek, teljesen más szemmel látom őket, mint előtte. Most leszögezném, hogy én nem úgy jöttem ki, hogy itt mindenki kedves és mindenki tisztelettudó és majd imádni fognak engem, csak mert európai vagyok, és a fiúk itt nem akarnak majd csak szexre használmi, egyszóval nem úgy gondolkodtam, mint a legtöbb tizenéves (tisztelet a kivételnek!!), aki Koreába vágyik és extra rózsaszin szemüvegen át tekint az országra a távolból. Sokat olvasgastom a véleményeket a koreaiakról a magyar csoportokban, és sokszor nem tudom, hogy most ezt tényleg komolyan gondolják egyesek, illetve, hogy sirjak vagy nevessek a bejegyzésen illetve a kommenteken.
Az egyik ilyen bejegyzésnél nem birtam ki és kommenteltem, erre két lány is megkeresett, hogy mondjam el a véleményem Koreáról, ahogy én látom a dolgokat. A válaszom a következő volt:

"Amit leírok csupán az én véleményem és tapasztalatom, remélem nem tántorítalak el vele. Dolgoztam és dolgozok is koreaiakkal. A munkahelyen a "pálli-pálli" úgy 2 percenként elhangzik. Ha nem tudsz olyan jól koreaiul, és visszakérdezel, hogy nem értetted, elmondja dühösebben és gyorsabban (amivel természetesen nem segít) majd otthagy a francba, hogy csinálj amit akarsz. Velem megesett, hogy nem a megfelelő külföldi voltam a "kedves" tulajnak, holott megértettem és csináltam is amit mondtak, majd sűrű anyázások közepette lecserélt egy kínai nőre aki még annyira sem beszélte a koreait, mint én. Kolléganőm koreai...kb 60 éves. Az egy dolog, hogy csapolok neki sört, ha kell mert a maga 140 centijével fel sem éri a sörcsapot, illetve azt az egy koktélt elkészítem amit csinálunk, mert béna megtanulni pedig egyszerű, mint az 1x1....de minden munkanapomon bejátsza, hogy lesz egy Sangria nagy korsóval, én meg közlöm vele, hogy akkor álljon neki mert nekem is van rendelésem. Szereti lepasszolni a munkát aztán meg úgy csinál, mint aki sokkal szuperebb, mint én. A vendégek, érdekes mód CSAK a koreaiak, hiába állok az ajtóban, köszönök koreaiul, és megkérdezem KOREAIUL, hogy hány fő lesz...erre átnéz rajtam és elsétál. Ez a 70%-a a koreai vendégeknek. Én hagyom, hagy menjen, majd eszébe jut, hogy rendelni is kéne valakitől...Egyébként nagyon mocskosan esznek, mindent leesznek, elhasználnak (ketten) vagy 30 szalvétát és még valahogy az asztal alá is jut a kajából. Arról nem is beszélve, hogy olyan háromszor annyi kaját szednek maguknak, mint amit képesek megenni.
És akkor az emberekről. Ha túrista vagy, talán kedvesebbek veled. De nem mondanám, hogy ez jellemző. Udvariasság? Szerintem ők erről nem hallottak. A járda amin a mumkahelyemre sétálok el kb 2 méter széles. A koreai iskolás fiúk/lányok egymás mellett hárman-négyen sétálnak, látják, hogy jövök, és még véletlenül sem adnak utat....újabban már leszarom őket, nem állol félre és levállalom. Hogy nekik ez mennyire jó, azt nem tudom, nem is érdekel. A házban ahol lakunk párommal, két üvegajtón kell bejönni, SEMELYIK pasi sem áll meg előre engedni, amit nem is várok el, de egyszerűen kijönnek mellettem és levállalnak. A liftnél 5 perce várom a liftet, állok az ajtóban, majd jön egy koreai és beáll az aurámba pontosan elém...és nekik ez a normális. Amikor ide jöttem tudtam, hogy nem olyanok, mint a drámákban, van már annyi eszem, de ennyire rasszistáknak sem gondoltam őket. Úgy megbámulnak az utcán, hogy az már nagyon otromba, szívem szerint megkérdezném..."Mi van, nem láttál még fehér embert?" Hozzáteszem, mindezt úgy, hogy van egy amcsi bázis a városunkban, és RENGETEG fehér és fekete katona járkál kint...."


Amit még kifelejtettem a felsoroltakból...ugyebár, aki először jön az étterembe, nem tudja, hogy müködik, igy el kell mondanom nekik. A koreaiak miatt megtanultam, hogy mit is mondjak, de szinte minden nap van egy olyan koreai, aki "nem érti" amit mondok. De az igazság az, hogy egyszerüen nem akarja érteni. Akárhogyan gondolkodom, szerintem ha meg akarsz érteni valakit, és az illető az anyanyelveden törve, csak szavakkal elmondja, meg fogod érteni. Például: "Büfé önkiszolgál. Húst hoz." Számomra egyértelmü, hogy a büfé önkiszolgáló, és a húst ők hozzák majd ki. Mikor elkezdik felsorolni, hogy akkor ők melyik húst akarják a 8 fajtából, mondom nekik koreaiul, hogy "Mindegyik húst hozzuk" és nem esik le nekik, hogy az azt jelenti, hogy MINDEGYIKET hozzuk. Kint az étterem előtt is le van irva angolul és koreaiul, hogy "All you can eat" illetve "무한 리필" (Muhan ripil) (a "ripil" a refill vagyis után töltés szóbol van)! De szeretnek tök hülyének nézni, csak mert nem tökéletes a koreaim. Habár itt az étteremben sokat fejlődtem már. Az nem gond, hogy BÁR a koreait nem beszélem túl jól, de angolul és németül is beszélek, nem beszélve a magyarról, amit azért valljunk be nem egy könnyü nyelv. De persze, én vagyok a hülye.
És ami leginkább nem jellemző még a koreaiakra, az a türelem. Ez a legkevésbé erős oldaluk. Minden most azonnal kell nekik. Nem szeretnek várni. Nagyon nem.

És akkor egy kicsit beszélnék még a koreai fiúkról, lányokról a tapasztalataim alapján.
A fiúk, és egyébként úgy általában a koreaiak NAGYON hangosak. Szeretnek orditva beszélni egymással, csak úgy, mint a doramákban. A leggusztustalanabb tőlük, mikor minden szégyenérzet nélkül mind a fiúk, mind a lányok turhásat köpnek lazán, kint az utcán, mindenki előtt. Iszonyatosan undoritóak. Én legszivesebben elhánynám magam már csak a hangtól is, hát még a látványtól...! Perszeők azt gondolják, hogy nyilvános helyen kifújni az orrodat az undoritó, de szerintem ebből is látszik, mennyire nem gondolkodnak. De meglátásom szerint, még mindig a fiúk a kevésbé bunkók illetve irritálók.
A lányok...nem vagyok vallásos, de Isten mentsen meg attól, hogy valaha is bárki olyanná váljon, mint ők. A doramákban lehet, hogy cukinak tünnek, főleg, mikor "cukiskodnak" de higgyétek el, nem azok. Mert ezek (igen, jól olvastátok, EZEK) minden egyes pillanatban cukiskodnak. Nem képesek normális hangon beszélni, csupán vinnyogni, szó szerint...olyan hangon beszélnek, mint amilyen hangot a macska ad ki, mikor a farkára lépnek. Soha semmi nem irritált még igy az életem folyamán. Azt hiszem, ha bezárnának egy szobába egy koreai lánnyal, az első adandó alkalommal végeznék magammal. És ez most teljesen komoly. Volt "szerencsém" koreai klubban járni, nem egyszer és mindent mondanék rájuk az ottani viselkedésükért, csak azt nem, hogy cukik. Olyan szinten részegre isszák magukat, hogy kábé a világukat nem tudják és erőszakosan tapadnak a kiszemelt áldozatukra. Nem zavarja őket, hogy a kiszemeltet legkevésbé sem érdeklik. Részegen fetrengenek a földön, vagy csak ücsörögnek (mindezt akár december közepén is, nem tudom, hogy hogy nem fáznak fel!!!!). Egyszer munkából haza felé jövet jött szembe velem egy lány. Odament az útszéli bokorhoz...na mondom, ez mit nézhet? Mikor közelebb értem rádöbbentem, hogy nem néz semmit, csak pár lépésenként kiüritette a gyomrát a bokorba. És kissé dülöngélve járt. A szentem matt részeg volt.

Mindenképp ki kell térnem a közlekedésükre, azon belül is az autós közlekedésre. Aki eddig azt hitte, hogy a magyarok közlekednek őrült módon autóval, el kell, hogy keseritsem, ez nagyon nem igy van. Mert még nem látta a koreaiakat. Itt mindenki megy mindenfele, mindenhol parkolnak, és ezt értsétek pontosan igy. MINDENHOL. Például előszeretettel teszik ezt a zebrán. És egyfolytában dudálnak. Hosszan. És hangosan. A közlekedési lámpák sokszor csak diszként vannak kint, illetve az index lámpa is a kocsikban. A legrosszabbak a Taxisok. Egyik pillanatban csak gondol egyet, kirakja az út közepén az elakadásjelzőt, mert ő felvesz valakit éppen. Nem húzódik félre vagy ilyenek. Nagyon sokan taxit használnak erre fele. Buszmegálló meg kb száz-méterenként van, az egyik megállóból látni a következőt.

De persze azért érnek pozitiv dolgok is velük kapcsolatban, de sajnos ez elég elhanyagolható százalék. És leginkább akkor történik meg velem, mikor én megyek étterembe vagy boltba. A munkahelyemen csekély pozitivum történik velem.

Eleinte aggódtam, hogy talán én vagyok túl negativ velük szemben, de olvastam egy blogot, és a blog irojával majdnem tökéletesen egyezik a véleményünk. Ha szeretnétek az ő tapasztalatait is elolvasni, ITT megtehetitek! Egyedül az anyóssal kapcsolatos dolog nem hihető számomra, de lehet, hogy csupán azért, mert az én párom bármi is történik, kiáll értem az anyukája előtt. Ő kicsit más, mint egy tipikus koreai fiú. :)

Remélem senkit nem bántottam meg az irásommal, ez csupán az én véleményem, de azért szerintem jobb, ha kevésbé rózsaszin szemüvegen át néztek rájuk, hiszen ők is csak emberek.

Következő fejezetben a költözésünkről irok majd, plusz videót is készitettem hozzá. Illetve rengeteg képet, hiszen ebben a fejezetben, mint láttátok, nem raktam egyet sem. Mindenkinek szép napot addig is, hamarosan jelentkezem!

12 megjegyzés:

  1. Köszönöm Eszter :-))
    Én mindig élvezettel olvasom az írásaidat.
    Most csak egy dologra reagálnék...a többit még emésztem.
    A közlekedésről egy mondatban....
    Az öt év alatt rengeteg filmet, sorozatot láttam már, DE egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány sorozatban láttam, hogy 180 fokos visszafordulásnál kirakták volna az indexet.OKÉ, lezárták a helyszínt a forgatás idejére...de a nevelő célzat elmarad.
    A lányok viselkedésén meg sem lepődöm. Mostanában annyi feljelentésről, szexuális zaklatásról vagy az úgynevezett "rajongók megnyilvánulásairól" olvashatunk, hogy már kezdem azt hinni, hogy minden lány "aranyásó" :-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Anoli. Köszönöm, hogy újra itt vagy velem. Igen sok megemészteni valót adtam most azt hiszem mindenkinek. :) És igen, nagyon sokan disznek tekintik az irányjelzőt. Sajnos. A lányok nem aranyásók, inkább annyira beszűkült a látókörük, hogy csak az van a szemük előtt, hogy jó férjet kell fognom....szomorú a valóság. :(

      Törlés
    2. ...közben "lefagytam" -még a gép is meghökkent a valóságon :-)) majd dolgom is akadt.
      Szóval, aki csak a dorámákat nézi és kellően naiv vagy tapasztalatlan ifjúsága okán az elhiszi amit abban lát. De a filmek közelebb vannak a valóság ábrázolásához....S úgy egyébként is...Konfuciusz magalapozta a tekintélyelv rangsorát amiben szigorúak a szabályok.
      Vágyom látni Koreát, de mint turista, mert ahogy Te is írod ,tapasztalod az idegen, ha pénzt költ az rendben van, de ha ott akar gyökeret ereszteni akkor NAGYON idegen....
      Mosz az villant be, hogy "cukik" a lányok...még a japánoknál is jobban?
      ( Én már a szótól is, hogy 'cuki' vöröset látok, mert egyre többen használják ezt a jelzőt ami voltaképp nem lenne baj, de amikor egy 30+ éves pasira aggatják...hmmmm
      De nem szaporítom tovább a szót.
      Remélem hamarosan kellemesebb tapasztalatokról írsz nekünk.
      Addig is Minden Jót Neked, Nektek
      Üdv anoli

      Törlés
  2. Szia, igazán érdekes volt rálátni a dorámákon túli koreai életre egy olyan szemével aki ott él. Mondjuk én már alapból nem gondoltam hogy olyan csodás minden mint, ami némelyik sorozatban felvillant, de ez valószínűleg a koromból adódó tapasztalat miatt van. A tinik csak a csillogást, a idolok világát látják és valószínűleg a többségüket nem is érdekli a valós élet. Várom a további beszámolódat. :-D

    VálaszTörlés
  3. Sajnos, vagy nem sajnos, de te egy nagyon is valós és létező helyzetet írtál le, és bizony tökéletesen fogalmaztál akkor, amikor azt mondtad, emberek. Egy ember, vagy nemzet sem hibátlan, de ezek után mégis azt hinni, hogy igen, csupán pár sorozat és néhány (vagy inkább tömérdek) video klip után, igazán csalódást keltő dolog. Úgy értem, korban nem állok messze azoktól, akik a mai magyarországi rajongó tábor zömét alkotják, mégis mindig meglep, hogy ez a bizonyos kisebb tömeg milyen elvakultan tekint a világra. Én most 21 éves vagyok, de rengeteg a nálam (akár jóval) fiatalabb rajongó, de a velem egyidőseknél is rengetegszer tapasztalom, hogy az egyetlen vágyuk az, hogy Koreában éljenek, mert bizony azon a rózsaszín szemüvegen keresztül látnak. Gyakran olvasom a bejegyzéseket, ahol még javában középiskolát kezdő vagy középiskolás lányok arról kérdeznek, hogyan juthatnak ki, mit csináljanak, hogy kint élhessenek. Persze, még sok mindent megtanulhatnak és tapasztalhatnak, változhatnak is, és rájöhetnek, hogy ez pusztán külsőség és ennél sokkal több van Korea mögött, és sokkal több a negatívum, mint iszonyat helyes srácok tánca és éneke a színpadon, vagy egy jól megkomponált sorozat, ami minden mázos oldalát bemutatja egy elég zárkózott és "hideg" népnek. Néha viszont el szoktam gondolkodni azon, habár én sem vagyok még idős és túlságosan tapasztalt, hogy én már 15-16 évesen is tudtam ennél azért komolyabban gondolkodni, és nem azt képzeltem, hogy majd hozzámegyek egy sztárhoz, nem tudok semmit, kiköltözöm Koreába és élem világomat. Azt kell mondjam, hogy egész egyszerűen nálunk is nagyon változik minden. Továbbra is mondom, én is nagyon fiatalnak számítok, azért nem beszélhetek úgy, mint aki már 20-30 éve lát egy hasonló folyamatot, de én akkor is azt látom, hogy nálunk egyre fiatalabbakat szippant be ez a fajta rajongás, de egyre naivabbak is a fiatalok, és egyre könnyelműbbek, ha ilyesmiről van szó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Wino0912!
      Egyet értek azzal amit fentebb írtál. Valószínűleg te is szoktál álmodozni, tervezgetni, de mégis megmaradsz két lábbal a földön.
      Amit a mostani tinikről írsz...egyre többször tapasztalom ezeket én is. Benne vagyok egy-két k-popos csoportban s néha csak mosolygok s olykor hülledezek azon amit ott beszélgetnek.
      Amikor én voltam tini :-)) nem most volt :-)) akkor még örültünk ha az Ifjúsági Magazinban megjelen egy fotó egy cikk az éppen ügyeletes kedvencünkről s körbehízelegve a szülöket celluxszal felragasztottuk a szoba falára. Óh, a boldogság netovábbja volt. S ha a rádióban felcsendült egy dal, egész nap madarat lehetett velünk fogatni Álmodoztunk, de tudtuk, hogy nem találkozunk velük.Nem mi leszünk az az egy szerencsés lány...
      De ezzel csak azt akartam mondani, hogy ma már kellő pénz, elszántság és szerencse dolga, hogy átrepüljük a fél világot, hogy a sexi, cuki! válogatott jóképű idolok koncertjén ott lehessünk. Vagy egy rajongói találkozó keretén belül megölelhessük...tehát hihetőbb a "Csoda".

      Törlés
  4. Hát én nem teljesen értek egyet ezzel az írással. Sok igazság van benne, de túlságosan is negatívan festi le ezt a népet, kicsit olyan érzés mint ha átesett volna a ló túl oldalára. Mintha mindenképpen megakarná győzni az elvakult rajongókat, hogy ne legyenek elvakult rajongók mert milyen rossz itt minden. Pedig nem rossz csak más. Én is itt élek, bár nem dolgozok hanem tanulok és engem is ért már sok minden itt (értsd, a négysávos autóútnál leállt a taxi mellénk, mert külföldieket látott, aztán elkezdett minket lassan követni miközben feltorlódott mögötte az autósor) de én mégis szívesen gondolok erre a népre. Alapvetően úgy jöttem ki, hogy erre számítottam, hogy más lesz mint bármi amit elképzelhettem. Talán a legdurvább torzítás a lányokról írta, mert nem cukiskodik minden lány állandóan, és nem is olyan megátalkodottak. Lány koleszban élek, szóval látom őket nap mint nap. Tény, hogy nem a legvendégszeretőbb nép; tény, hogy tudnak rasszisták lenni (de most őszintén, mi beszélünk?); tény, hogy teljesen más illemtani formaságaik vannak mint nekünk. Szóval nem igazán értem, hogy ezen miért kell meglepődni és miért kell ennyire negatív hangvételű levelet írni...

    VálaszTörlés
  5. Kedves HaNeul! Jó volt ezt olvasni. A rózsaszín szemüveg nem most esett le rólam, nyilván a sorozatokban látott világ a forgatókönyv írók fantáziája és a rendező utasítása alapján mutatja be az országot. A való élet, a hétköznapok teljesen mások. Más ország más nép. Nem lehet könnyű beilleszkedni ott, a rasszizmusukról is olvastam már sokszor. Talán az idegent azért nem fogadják be könnyen, mert sokan vannak és féltik a munkahelyüket. Nem biztos de én így gondolom. Az étkezési szokásaik néha megdöbbentőek, írom ezt azért, mert egy-két The Return of Superman részt látva az egyik legkedvesebb színészből azért ábrándultam ki. A gyermekei gyönyörűen nem szűrcsölve tisztán ettek Ő maga finoman szólva zabált..felnőtt ember így nem eszik.Ezt tovább nem is taglalom. Szóval igen, az országuk nagyon szép, élvezettel nézegetem a képeket róla, de megértelek nem lehet ott könnyű és főleg dolgozni nem turistáskodva.

    VálaszTörlés
  6. Kedves HaNeul! Igazán érdekes volt olvasni a bejegyzésed, főképp azért, mert a tapasztalataink nagyrészt (már amennyi most kiderült) megegyeznek - én vagyok annak a blognak az írója, amit belinkeltél. Valóban, a tapasztalatink hasonlóak, főképp a lányok terén. Nagyon sokszor tapasztaltam, (ez gyakorta nem az ő hibájuk, sokkal inkább a szokások és a nevetletés okolható érte), hogy valóban nem foglalkoznak nagyon mással, csak azzal, miképp foghatnának egy jó oppát. Természetsen ez nem igaz mindenkire, de pl. az én ismerőseim... teszem azt 80%-ára biztosan - ami nem kevés embert jelent. A kollégiumi életet is megtapasztaltam és a munkát is, mégsem változott a véleményem.

    Szerintem pont hogy szükség van az ilyen bejegyzésekre, főképp azért, mert a többi "cikk" (egyebek) 99 %-a pusztán a habos oldalt mutatja be: mindenki mosolyog, mindenki tisztelettudó, mindenki tiszta és szorgos. Sajnos ez ÍGY nem igaz. Pont olyan emberek mint mi: rasszisták mint mi (bár, azok után amiket átéltem, és amikről pl. nem is írtam... őszintén úgy vélem, hogy mi sokkal kevésbé vagyunk azok. Ennek persze nem kifejezetten a személyiségünk az oka, vagy hogy olyan jók vagyunk, pusztán Korea kései kapunyitása (stb.)), vannak nagyon szemét emberek, lopnak, csalnak és hazudnak, tiszteletlenek, gyilkolnak - ahogy minden más országban. Ezt az egyet kellene elfogadnia mindenkinek. Ahogy ők kiközösítve érzik itt magukat, úgy mi is érezhetjük szörnyen magunkat odakinn. Ezt kellene elfogadnia mindenkinek.

    (Az anyósra vonatkozó véleményem mellett kitartok (XD), de természetesen mindenki mást tapasztal! Nagyon örülök, ha te a jó oldallal szembesültél (ezen a téren), gratulálok, szívből! :) )

    További szép napot! :) (És kitartást, engem megszámlálhatatlan alkalommal küldtek el az anyukámba, csak mert leírtam azt amit tapasztaltam - még ha ki is emeltem ezerszer, hogy nem általánosítani akarok (sóhaj). Mert hát, negatív véleménye nem lehet senkinek. Természetesen. :)

    VálaszTörlés
  7. Kiváló írás, HaNeul! Teljesen egyetértek, szükség van az ilyenekre, hogy ne csak az idealizált, torz világot lássuk, ami a sorozatokból árad felénk.

    VálaszTörlés
  8. Nem gondoltam, hogy valóban ilyenek a koreaiak, szóval nagyon meglepődtem. Nagy csalódás ez a sorozatokhoz képest, mikor ott illedelmes és szép embereket látunk, mikor a valóságban meg pont az ellentétei ennek. Sajnálom, hogy ilyen nehéz életed van kint, de örülök, hogy vagytok egymásnak a pároddal és hogy, együtt szembeszálltok minden nehézséggel. :)

    VálaszTörlés
  9. Szia Eszter!
    Mónika vagyok kedves Barátnőm és egyben munkatársam ajánlotta a blogodat, mert mindent szeretek ami dél korea.
    Szuper és elvezettel olvasom.
    Most mindent elolvastam itt ami magyar nyelven van és alig várom hogy tovabb szórakoztass minket. A kinti világról minden érdekel. Szuper hogy aokeruit egy ilyen szeretetre méltó fiatal emberrel talalkoznod. Legyetek boldogok.
    Sziasztok.

    VálaszTörlés