vasárnap, szeptember 03, 2017

Egy régebben megirt bejegyzés...

Már jó pár hónapja csücsül az ipademen ez a bejegyzés, de a sok történés közepette most jutottam el oda, hogy veletek is megosszam. Jó olvasást kivánok nektek.
(Kérlek nézzétek el, hogy nem tudok hosszú "i"-t irni, de eltünt a billentyüzetemről.)

Haza menetel...
Október óta terveztem a hazamenetelt, mert nagyon hiányzott a családom és mert időközben kiderült, hogy amíg be nem töltöm a 31.életkoromat, addig kiválthatom a Working Holiday vízumot, így szépen fogtam magamat, és január 18.-án hazarepültem az AirChina-val...vagyis anyukám hitte így, ugyanis mi meglepit szerveztünk neki Mingyu-val és együtt repültünk haza. A Gimpo reptérről indultunk, a reggeli órákban, még készítettünk pár képet és videót (aki kiváncsi a videókra, az ITT megnézheti), majd beszálltunk a gépbe, elfoglaltuk a helyünket és izgatottan vártuk a felszállást.

A parkolóhelyünk...igen, pont, mint a banda neve :) (B1A4)


Mingyu és a Gimpo reptér


Beszállás előtti utolsó kép


Air China


Két órát repültünk Pekingig, ahol szerencsére csak 2 órát töltöttünk...az eddigi utazásaim során itt voltak a legudvariatlanabbak velem. A személyzet viselkedéséről inkább egy szót sem ejtek, csak annyit mondanék, hogy többet nem repülök Pekingen keresztül...szóval Pekingből Minszkbe mentünk, ahol másfél óra várakozas után végre megkezdtük utunk utolsó szakaszát, és hamarosan le is szálltunk Budapesten. Mindketten nagyon izgatottak voltunk, mit szólnak majd a szüleim, és Mingyu-nak ez volt az első alkalma, hogy Magyarországra jöhetett. Felvettük a csomagjainkat, és elindultunk kifelé. Én egyből kiszúrtam anyát, aki le akart fotózni, ahogy kijövök, de ahogy meglátta Mingyu-t, a keze megremegett és a fotó olyan homályos lett, hogy fel sem lehet ismerni minket rajta. :)

Azért készitett egy új fotót is


Anya nagyon örült, hogy mindketten jöttünk, madarat lehetett fogatni vele. Végig mosolygott egész úton hazafelé. Amint hazaértünk, én felrohantam a lakásba, ugyanis ott várt az én egyetlenem, az életem, Gábriel a kiskutyám. Olyan sokkba került hirtelen, hogy nem ismert meg, aztán egy pillanat múlva már a nyakamban volt, azt sem tudta, hogyan rázza a kicsi testét boldogságában. Mingyut is egyből a szívébe zárta, úgyhogy amíg otthon voltunk, hármasban alukáltunk.

Nagyon szeretik egymást, le sem
tudtam vakarni Gábrielt az öléből!


Első vacsorának Gulyáslevest ettünk, Mingyu még a tányért is majdnem kinyalta, nagyon ízlett neki. Azóta is ez a kedvenc magyar eledele. Sajnos ő csak 5 napot maradhatott, de addig rengeteg ételt végig-kóstoltattam vele (húsleves, cigánypecsenye, gesztenye püré, kürtös kalács, pacal, palacsinta, brassói) illetve amit csak tudtunk, megnéztünk...Deák tér, Budai vár, Hősök tere, a szülővárosom, Szentendre.

Kedves barátnőmmel, aki csatlakozott a városnézésünkhöz :)




 










Puszi


Hősök tere


A H5-ös héven...a kis cuki :)


Amikor visszaindult, én nagyon sírtam, 11 napig külön voltunk egymástól, és nagyon nehéz volt, de szerencsére mindent sikerült otthon elintéznem. Az újabb búcsúzás anyukámtól és Gabikától borzasztó volt, senkinek nem kívánom azt a szívfájdalmat...Végül február 2.-án reggel 7kor elindultam vissza Dél-Koreába, kezemben a vízummal. Berlinben és AbuDhabiban szálltam át, majdnem 24 órát repültem, eközben kétszer fájt a fejem, de végül csak megérkeztem, a szerelmem már várt engem, és onnantól már újra minden rendben volt.


A következő fejezetben a koreaiakról írok majd, és arról, milyen negatív atrocitások értek engem megérkezésem után...

1 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy sikeres utatok volt és hogy a párodnak tetszett a mi országunk!!

    VálaszTörlés