csütörtök, január 12, 2017

4. Fejezet: Párom romantikus oldala, a mindennapjaim és karácsony koreai módra!


Mai bejegyzésemet Mingyu "fényezésével" kezdeném. Tény, hogy mielőtt vele találkoztam, egy kapcsolatomat leszámítva szerintem az összes idiótával, hazudozóval és hűtlennel összehozott a sorsom, éppen emiatt rengeteg mindent először élek át Vele, ami azért elszomorító. Nem tudom, a magyar férfiak miért nem tudnak csak egy kicsit jobban odafigyelni a nőkre (tisztelet a kivételnek!!)
Az én drágaságom 91-es születésű (Igen, 5 évvel fiatalabb nálam, és nem, sosem éreztük ezt az 5 év korkülönbséget), katonaként dolgozik a dél-koreai légierőnél. Nagyon szívesen osztanék meg képeket róla egyenruhában, de az itteni katonaság elég szigorú, így erről le kell mondanom. :(

Egyik reggel erre ébredtem...meglepett egy szál rózsával!


Nagyon kedves, romantikus és segítőkész férfiú, aki tud főzni, mosni, takarítani, hobbija a nyelvtanulás, a legkreatívabb ember, akit ismerek, gyönyörűen rajzol és még gitározik is. Nyelvek közül, amit nagyon jól beszél az az angol, arab, orosz. Anyanyelve természetesen, a koreai, ezek mellett többé kevésbé tud japánul, kínaiul, latinul, törökül, héberül, franciául és most már magyarul is. És mindezek mellett saját nyelvet is alkot, már több, mint 300 szava van, a nyelvét haranian-nek (harániainak) nevezte el, mert az ő neve Haran a saját nyelvén. Nekem a Zaran nevet adta, mely a nevem jelentéséből, a csillagból ered. 

Nem tudom, mennyire tudom majd hűen visszaadni nektek, milyen ember is ő, de azért megpróbálkozom vele. Mióta idejöttem, MINDENBEN segített. Ő találta a lakásunkat, miatta van netes koreai számom, mikor megérkezésem után megbetegedtem, szó szerint elrohant gyógyszert venni nekem. Mikor hajnal egykor hazajön a munkából és látja, hogy én akkor keltem fel, nekiáll főzni nekünk. A boltban ha vásárolunk, olyan nem létezik, hogy én hozhassam haza, még ha csak egy almát veszünk is. Amikor fáradt vagyok, a hátán cipel, ha a főnökei vagy kollégái elhívják enni, mindig magával visz, igazából nincs olyan, amit ne együtt csinálnánk, és napról napra egyre jobban élvezzük. És ezeken felül nem csak hozzám ennyire jó, hanem még az édesanyámmal is annyira törődő. Nem csak a hobbija miatt tanul magyarul, hanem azért is, hogy édesanyámékkal tudjon majd beszélgetni, és a jövőbeni gyerekeink is többet hallhassák az én anyanyelvemet. Igen, már beszéltünk gyerekekről is és az esküvő is szóba jött.
Feltöltöttem egy-két videót az új YOUTUBE csatornánkra, szívesen látunk minden feliratkozót, hamarosan videóblogolásba fogunk! :) Ő egyszerűen imád énekelni, és én meg nem tudok betelni a hangjával! :)

Szóval a terveink között szerepel, hogy videóket töltünk majd fel kettőnkről, a mindennapi életünkről és nyelvtanulással kapcsolatosakat is. Terveink szerint hetente egyszer töltünk majd fel videót, de persze ez attól is függ majd, hogy időnk mennyire engedi ezt. Ugyanis 6 nap múlva hazamegyek, és megigénylem a Working Holiday vízumot, így mikor visszajövök, végre dolgozhatok is és egy évig nem kell elhagynom az országot. El sem hiszem! :)

Amikor én jó képeket akarok kettőnkről, ő elmajomkodja :D


És akkor térjünk át a mindennapi életemre. Egyedül nem sokat mászkálok el itthonról. Nem vagyok az a típus, akit zavar, ha megnéznek, de a koreaiak a bámulási technikájukat olyan szinten űzik, hogy az még magát Istent is zavarba hozná. Ha párommal mozdulunk ki nem zavar, de egyedül maximum esténként megyek el sétálni. Egyszer, mikor is Mingyu-val Suwon-ban jártunk, az egyik járókelő férfi (olyan 40-45 éves lehetett) úgy megbámult, erre én direkt, kimeresztett szemekkel visszabámultam rá, de ahelyett, hogy elszégyellte volna magát, csak még jobban bámult. Úgyhogy feladtam. Itthon legtöbbször főzőcskézek, mosok, takarítok, koreaiul tanulok illetve néha-néha még sorozatot is nézek. Mingyu első napján általában 1-2 órát alszunk munkakezdése előtt, ezért miután 7-kor elmegy én visszafekszem aludni, amíg haza nem jön. A következő műszakja végéig nem alszom, azaz éjféltől reggel fél 8-ig, míg hazajön. Akkor általában reggelizünk, majd alszunk egyet, felkelünk délután öt körül és hatkor elmegy dolgozni, hajnal egyig. Akkor elmegyünk, megvacsorázunk, esetleg PC방-ba (Pc szobába) megyünk Overwatch-ozni (online játék), majd alszunk, ezt követően délben elmegy dolgozni, este fél hétkor hazajön és onnantól van két szabadnapja. De minden nap próbálunk valami különlegeset csinálni. :)
És majd elfelejtettem, itt vannak az új képek a lakásunkról:


Most pedig jöjjön akkor a karácsonyunk. Volt egy aprócska karácsonyfánk, de odaadtuk ajándékba Mingyu apukájának, ugyanis nála töltöttük a karácsonyt. Párom huszonnegyedikén este hétre ért haza, addigra én elkészülődtem, és egy kávé után indultunk is. Tudni kell, hogy ugyan itt Koreában is ünneplik a karácsonyt, de közel sem úgy, mint nálunk. Bizonyíték erre, hogy egyesek már 25.-én este kidobták a karácsonyfájukat. (Mi a fene?!?)

Az első karácsonyfánk

Az út ugyebár elég hosszú, míg leérünk Sokcho-ba, így útközben a kakaotalk-on, videóhívással beszélgettünk anyukámékkal, csupán így ünnepelhettem együtt velük az ünnepet, bevallom, borzasztóan hiányoztak nekem. Este tizenegy volt, mire odaértünk, Mingyu apukája nagyon boldog volt, elmentünk ugyanabba a hotelbe, ahol korábban is megszálltunk, és apukája fizette a szobát, ez volt az ő ajándéka. Aztán visszamentünk hozzá, és hajnali négyig beszélgettünk. Megdícsért, hogy milyen szépen fejlődik a koreai nyelvtudásom. Úgy gondolom, hogy ezt, hogy együtt töltöttük a szentestét sosem fogjuk elfelejteni. :) Miután eljöttünk tőle, még elmentünk a McDonald's-ba és megvacsoráztunk (reggeliztünk?!), majd a szállásunkra mentünk, ahol aztán aludtunk vagy 4 órát, és mentünk is vissza reggelizni (ebédelni?!) apukához. Mielőtt eljöttünk, készítettünk két képet és apukája azt mondta, bármikor írhatok neki facebook-on, még ha félig angol, félig koreai is, ő majd lefordítja magának. :)

Nagyon szeretem mindkettejüket!


Este hatkor indultunk haza, azaz Mingyu egyik kollégájához, akivel jó barátok és már rég nem látták egymást. Egy kedves fiatal házaspárról van szó, akik most várják második kisbabájukat, a kisfiuk, So Jin olyan két-három éves lehet. Együtt vacsoráztunk velül, rengeteget faggatták Mingyu-t, velem kapcsolatban és a végén feltették a nagy kérdést is neki...el akarod őt venni feleségül, és ez volt az a pillanat, mikor majdnem elsírtam magam, szó szerint éreztem mindazt, amit Mingyu irántam érez, mikor a szemeibe néztem...és ő csak ennyit válaszolt, tisztán és egyszerűen, "Igen.". A mai napig nem tudom, hogy bírtam ki, hogy nem sírtam el magam. Életemben először hallottam ezt a mondatot valakinek a szájából, és életem végéig kincsként fogom őrizni a szívemben. Természetesen azért faggatták őt annyira, mert életében először vitt el valakit hozzájuk, tehát nem csak nekem van rengeteg "elsőm" vele, hanem ez fordítva is igaz. :)

Azt hiszem elég hosszan szaporítottam most már a szót, napok óta szerkesztgetem ezt a bejegyzést, ideje már, hogy befejezzem. :)
A következő fejezetben a különbözőségeinket szeretném kifejteni, remélem újfent visszatértek majd hozzám és azt is elolvassátok. Mindenkinek üzenném, aki olvassa a blogomat: Köszönöm nektek a türelmeteket és, hogy mindig itt vagytok velem. Borzasztó sokat jelent ez nekem! Köszönöm!

12 megjegyzés:

  1. Drága HaNeul! Ismeretlenül írok Neked. Mindent elolvastam amit írtál, természetesen érdekel minden további rész. Végtelenül örvendek, hogy ilyen jól alakul életed, hogy rátaláltál erre a kedves fiatalemberre. Egyetértést, boldogságot kívánok Mindkettőtöknek és családjaitoknak az Új Esztendőben. Puszillak Ágnes

    VálaszTörlés
  2. Nagyon örültem a beszámolódnak, igazán boldog vagyok én is, hogy megtaláltad az életben, amit, akit kerestél.
    Sok boldogságot kívánok ebben az új évben is.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon örülök neked csajos!!!! Légy boldog Mingyuval, megérdemled, csak így tovább!!! figyhting! Vigyázzatok magatokra!

    VálaszTörlés
  4. Esztikém,nem is lehet kibírni,hogy ne olvassam a folytatást! Alig várom! Puszi mindkettőtöknek ! :-) <3

    VálaszTörlés
  5. Szia
    Tényleg örülök a sikerszériádnak, remélem a továbbiakban is fog folytatódni, természetesen a blogot nem fogom feledésbe ejteni, ezért követni fogom :)

    VálaszTörlés
  6. Szia! ^^
    Annyira jó érzés olvasni az írásaidat. Nem csak azért, mert nincs tele helyesírási hibákkal meg szóismétlésekkel, hanem azért is, mert kellemes a téma. Imádom Koreát, a kultúrát, a zenéket, a sorozatokat és filmeket, valamint a divatot és szépségápolási termékeket is.
    Megismertem egy fiút egy alkalmazáson keresztül október környékén és először csak néha beszéltünk, meg snapchaten küldözgettünk egymásnak képeket, de aztán decemberben rendszeresebbé váltak a szóváltásaink, egy héttel ezelőtt pedig megkérdezte, hogy szeretném-e, ha együtt lennénk, én pedig igent mondtam. Nekem ez baromi új érzés, de olyan szépeket ír és mondd, hogy nem is lehetnék boldogabb és néha már a sírás kerülget. Áprilisban fog ideutazni hozzám, amit már borzasztóan várok! *-*
    Neked további sok sikert az íráshoz és remélem csodaszép életed lesz a pároddal. :)

    VálaszTörlés
  7. Szia Eszter! Nagyon sok boldogságot kívánok nektek!Helyesek vagytok.

    VálaszTörlés
  8. Várom a folytatást. :D Én is szívesen írnék hasonló blogot, de a fordításra is alig van időm, pedig mesélni valóm rengeteg lenne. :D

    VálaszTörlés
  9. Szia,
    Élvezettel olvasom beszámolódat. Nagyon érdekesnek és szépnek találom a történeted. Várom a folytatást. Sok boldogságot, örömöt és kitartást Nektek. Szépek vagytok.

    VálaszTörlés
  10. Kedves Zaran! (jó hangzású név :-)
    Nem tudom, hogy lehet e hozzád kérdéseket írni, de azért én megpróbálkozom, hátha válaszolsz rájuk az egyik blog bejegyzésedben.
    A párod kitudja ejteni az Eszter-t vagy másképp hív? Mindenhol megbámulnak vagy csak azon a környéken ahol éltek? Pl Szöul központjában más a helyzet? Más külföldit még nem láttál kint? Csak mert sorozatokban néha látni. Hol tudsz majd elhelyezkedni, ha meglesz az engedélyed? Ha összeházasodtok Dél-Koreában maradtok? A hétköznapi életben a koreaiak nagyon másképp viselkednek, mint a doramákban? Mármint távolságtartóbbak, ritkán mutatják ki az érzéseiket? A találkozásotokat sors szerűnek érzed? Remélem arról is írsz, hogy Mingyu hogy érezte magát nálunk. Szinte érzem azt az izgatottságot amit Te is. Nagyon-nagyon szurkolok és várom a különbözőségeitekről szóló bejegyzést. :-)
    Ivett

    VálaszTörlés
  11. Nagyon tetszenek az élménybeszámolóid. Eddigieket mind elolvastam. Őszintén kívánom, hogy megtaláld a boldogságodat, ami úgy érzem már meg is van.

    VálaszTörlés
  12. Tetszenek a beszámolóid,ugyan kicsit abbahagytad őket.Most olvastam apósod halálhírét.Részvétem.A feltöltött képek is aranyosak.Ha ajánlhatom,többet nevess a képeken,kilátszó fogakkal aranyosabb vagy.

    VálaszTörlés