péntek, december 09, 2016

Második fejezet: Ismerkedés

Elnézést a késedelemért, most már próbálok minden héten legalább egy fejezetet hozni nektek! Ezennel folytatom is soraimat! Jó olvasást kívánok Nektek!

Szóval a szöuli állomás hármas számú kijáratával szemben álltam, és gyönyörködtem a kilátásban, és természetesen vártam Rá. Nem tudom, mi volt éppen arra felé, de vagy 10 katonát is láttam, egyenruhában, minden alkalommal, mikor felbukkant egy, azt hittem ő érkezett meg....és végül este 9 óra 37 perckor kilépett az ajtón, és elindult felém. Hogy mit éreztem abban a pillanatban? Azt nem tudom szavakkal leírni. El sem tudtam hinni, hogy a 10 hónapos távkapcsolatunknak vége van, és valami egészen új veszi kezdetét. 

Mikor elém ért, átölelt, megfogta a bőröndömet és megkérdezte éhes vagyok-e. Ő munka után egyből rohant hozzám, így nem tudott enni, ezért beültünk egy japán étterembe, ott az állomáson, de azon kívül, hogy levest ettem, amiben tészta volt, ha agyonvernétek sem tudnám, mit is ettem.
A koreai zászlók hajladoznak a szélben

Ezt követően sétáltunk egy kicsit, meglepően egyáltalán nem voltam fáradt a 16 órás út után, egyszerűen élveztem, hogy Vele lehetek. Úgy éreztem hetekig nem akarok aludni, mert elpazarolt időnek éreztem, hogy ilyen hitvány dolgokat csináljak. 
Első közös képünk


Végül beültünk a kocsijába, és Songtan felé vettük az irányt. Ugyanis ő ott lakik, ott katona, a légierőnél. Az út olyan egy órás volt, közben szokása szerint énekelt nekem. Az első éjszakánkat Songtan-ban töltöttük, majd másnap Daejeon-ba mentünk, mert akkor még úgy terveztem, hogy ott fogok élni. Egy órányira van Songtan-tól és egy órányira az otthonától. Gondoltam tökéletes lesz. De nem találtunk olyan lakást illetve szobát, ami tetszene, s végül rájöttem, hogy ha itt bérelek szobát valószínűleg nagyon ritkán fogom látni. Hetente maximum két napot. És ez nagyon ijesztő érzés volt. 
Daejeon (VW szalon, tudom, nem tipikus turista fotó)


Aztán törtük a fejünket és rájöttünk a megoldásra, Songtan-ban fogunk lakást keresni nekem. Mintha még az égiek is segíteni akartak volna, találtunk egyet, amely árban tökéletes volt, bár nem fogok hazudni, ez egy öreg lakás, majdnem a borzasztóval határos állapotban, de nem volt sok választásom. 

Songtan

Miután lebeszéltük a tulajdonossal, elindultunk a Daiso-ba, ami egy olyan bolt, ahol MINDENT lehet venni, hogy beszerezzük a szükséges dolgokat. Az eredeti ötlet az volt, hogy egyedül fogok itt lakni, de végül úgy alakult, hogy együtt költöztünk be, és azóta is együtt élünk. A következőkben képeket láthattok a lakásról. Mint mondtam, nem nagy, nincs is jó állapotban, de legalább van tető a fejünk felett, és együtt lehetünk. :)


Ezen kellemesen meredek lépcsők vezetnek hozzánk

Ilyen a kilátás amint kilépek az udvarból
És a rozoga kis kapunk
A szobánk (Azóta bekerült az ő íróasztala, számítógépe
és egy kisasztal is...és igen, az ablak egy téglafalra néz :D)
A "fürdőszobánk" és a mosógép
A mellékhelység

A napokban készítek új képeket a lakásról, már sokkal otthonosabbá tettük a fenti képek óta. Valamint májusban úgy tervezzük, elköltözünk, egy jobb lakásba, bár a környéken szeretnénk maradni. Miután berendezkedtünk, le is telt az egy hetes szabadsága, amit kivett, így már több időt töltöttem egyedül, amit eleinte nagyon nehezen viseltem. Borzasztóan hiányzott ilyenkor a családom, és legfőképp a kicsikém, Gábriel (Ő egy lassan 10 éves törpeuszkár, akit fiamként szeretek és akit otthon kellett hagynom, és aki a legeslegjobban hiányzik!)

Mert anyával a legjobb

Egy jó kis séta után
Az igazi első megpróbáltatásunk ezután vette csak kezdetét, mégpedig a legváratlanabb helyről érkezve. Párom felhívta az édesanyját (párom szülei elváltak, és anyukája egyedül nevelte őt), akivel már én is beszéltem korábban, hogy elvinne engem hozzájuk. És ő teljesen elzárkózott ettől. Nem fogok hazudni, borzasztó dolgokat mondott rólam, és ez hihetetlenül rosszul esett, nem ezt vártam, mert előtte semmi baja nem volt velem. És hogy ez hogyan oldódott meg, vagy mi is történt ezt követően? Azt a következő fejezetben elárulom Nektek. :)

17 megjegyzés:

  1. Ennél rozogább lakásban is éltem már csak M.O-n,azért jó kis lakás ez amit találtatok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. El sem tudom képzelni, az milyen lakás lehetett...bár igaz, hogy lehetne sokkal rosszabb is :)

      Törlés
  2. Kedves Eszter!
    Örömmel olvastam a "tündérmesédet".Köszönöm,hogy megosztod.
    Szívből kívánom minden vágyad, álmod valóra váljon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy időt szánsz rám, és elolvasod amit ide feljegyzek. És szívből köszönöm a jókívánságokat :)

      Törlés
  3. Kedves Eszter fel a fejjel. Legyetek nagyon boldogok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ildikó, nagyon szépen köszönöm, az ő nevében is :)

      Törlés
  4. Nagyon tetszik a történetd, olyan, mint egy sorozatfilm. Várom a következő részt és kívánom, hogy találd meg a boldogságodat!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik a történetem! Hidd el, nekem is ;)
      És nagyon szépen köszönöm!

      Törlés
  5. Nagyon érdekes a blogod,csodálom a bátorságod egy idegen országban.Kívánom hogy a szerelmetek segítsen át minden problémán.Várom a következő bejegyzésed.Sok sikert!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Edo, köszönöm szépen kedves soraidat! És a bátorságról...dönthettem volna úgy, hogy maradok Németországban és boldogtalanul töltöm a további éveimet...így nem mondhatnám, hogy túl nagy bátorság kellett ehhez a döntéshez, és én egyébként is mindig véghezvittem, amit egyszer a fejembe vettem :)

      Törlés
  6. Eszter az én anyósom is így indított :) Sok igazság van a koreai drámákba ábrázolt mamákról :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kiváncsi lennék a te történetedre is, ha gondolod és nem gond neked, privát emailben megirnád nekem?

      Törlés
  7. Szia Eszter! Szinte sejtettem, hogy a mamával nem lesz egyszerű a helyzet, viszont a pároddal való jó kapcsolat biztosan segíti ezt a problémát megoldani. Mivel tudod tölteni azt az időszakot, amikor egyedül vagy? Gondolom a következő bejegyzésedben biztosan erről is írni fogsz. A lakásotok majd szép lassan egyre otthonosabb lesz a kezed nyomán. A honvágy biztosan nagyon nehéz lehet, de a számítógépeden tudod tartani a kapcsolatot a családoddal és a barátokkal? Már sokszor gondoltam rád/rátok és nagyon vártam a jelentkezésed! Kívánom, hogy a szürke hétköznapok ne törjék meg a csodálatos szerelmeteket és teljesüljön minden vágyad! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akár hiszed, akár nem, már nem tudom, milyen az, hogy szürke hétköznap...mi minden napunkat így vagy úgy próbáljuk különlegessé tenni, ami sikerül is :) A családommal, barátaimmal a kakaotalk-on artom a kapcsolatot, bár elég nehéz az időeltolódás miatt (Itt 8 órával később van)

      Törlés
  8. Eszter, remélem minden nehézségen túljuttok és kívánok sok boldog együtt töltött éveket!! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ququcs, örömmel üdvözöllek az új blogomon is :)
      Jó itt látni Téged! És nagyon szépen köszönöm!

      Törlés
  9. Nagyon tetszik a beszámolód, és a kezdeti nehézségek ellenére biztosan mindig egyre jobb lesz, az idő és a lehetőségek adva vannak. A szeretet mindent remél , hisz, és elfedez, úgyhogy biztosan jól fog alakulni minden. A képek alapján néha úgy éreztem, hogy kicsit beléptem a dorámákba...xddd. Meglátod, majd ahogy csinosítod, alakítod kis kuckótokat egyre több minden fog sikerülni...üdv. Kata58

    VálaszTörlés